Az én Húsvétom

Az én Húsvétom

Izgatottan bújtam ágyba, nehezen tudtam elaludni, alig vártam, hogy reggel legyen. A szomszéd általában már reggel 6 órakor dörömbölt az ablakon, nálunk kezdte a locsolkodást. Ő akart lenni az első, de Te mindig megelőzted. Ahogy kinyitottam a szemem, már ott áltál az ágyam mellett frissen vasalt ingben, mellényben, kezedben a piros kupakos kölniddel. Ragyogott a szemed, ahogy rám néztél. Imádtam a pillanatot. Azonnal ki is ment az álom a szememből, felpattantam és vártam a verset: „Jó reggelt, jó reggelt kedves Liliomszál! Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál! Szabad-e locsolni?”.  Visszagondolok, és most is érzem, ahogy a hideg, illatos kölni cseppek végigfolynak a fejbőrömön a hajszálaim tövében. Kicsit ki is ráz a hideg tőle, furcsa érzés, kedves emlék. Pizsamában loholtam a tojásért, amit direkt neked festettem minden évben. Azt a szép kéket, hiszen az volt a kedvenc színed. Közben a szomszédék is bejutottak. Anya köntösben, én pizsamában, kócosan, de túlestünk a locsolkodáson. Nagyon vártam, hogy elmenjenek, mert tudtam, hogy a kertben vár a következő csoda. Hiszen Te már hajnalban elkészítetted a nyuszi fészket: gondosan kiraktad friss fűvel, tele volt finomabbnál finomabb csokikkal. Apró tojásokat szórtál szét az odavezető úton, de gondosan figyeltél rá, hogy az ablakból sose lehessen látni. Nem is tudom elképzelni, mikor kellett felkelned, hogy mindez reggel 6-kor már készen várjon, de egyetlen egy alkalmat sem hagytál ki, amiért rettentő hálás vagyok. Megvártad, míg felöltözöm a legszebb ünneplőmbe, anyu megfésül és együtt mentünk megkeresni a fészket. Sokáig azt hittem, te is velem keresed, közben csak az izgatottság és öröm jeleit fürkészted az arcomon. Miután a kis kosárkámban összegyűjtöttem a kincseket, te elindultál, hogy a falu többi hölgye se hervadjon el, én pedig izgatottan vártam az ablakban állva, hogy vajon ki lesz a következő locsolóm.
Neked köszönhetem, hogy a Húsvét lett a kedvenc ünnepem, hiszen ezt a varázslatot, ami körülveszi, te teremtetted nekem.
Tegnap reggel már én keltem korán. Én mentem ki hajnalban az udvarra, hogy levágjam a nyirkos füvet, amiből fészket kreálok. Gondosan eldugtam, és visszafelé úton elszórtam az apró tojásokat, ahogy Te csináltad nekem hosszú éveken át. Most én kerestem az öröm apró jeleit a gyerekeim arcán, és csak remélni tudom, hogy ők is úgy élik meg az ünnepet, ahogy én anno.

Már ők mondják nekem elsőként reggel a Jó reggelt, jó reggelt kedves Liliomszál locsolóverset, és már nekik festem izgatottan a tojásokat, aminek pont úgy örülnek, mint annak idején Te, Apukám…

A piros kupakos kölni azóta is ott áll a fürdőszobaszekrényvajtajában. 3. éve nem locsol már… de én azért kivittem Neked azt a bizonyos kék tojást a temetőbe… <3

Leave a Reply