Hülye vagyok… de miért is?

Ma megkérdezte a férjem, hogy miért vagyok ilyen hülye, ő csak egy sima kérdést tett fel.

Valóban hülye voltam, felkaptam a vizet és szemrehányóan válaszoltam. Aztán ahogy visszakérdezett, hogy ezt mégis miért tettem, elgondolkodtam rajta… Fáradt vagyok és ezért ingerülten reagáltam… De miért is? Aztán sorra vettem, hogy ugyan mitől van ez…

multi1

Hát kérem szépen azért, mert nem csak fizikailag, hanem mentálisan is iszonyatosan le vagyunk terhelve, mi nők, anyukák. Ugyanis azon túl, amit fizikálisan is produkálunk: takarítunk úgy napi 3x, vagy egyszer, de az reggeltől estig tart. Hogy reggelre szendvicset gyártunk, ebédet főzünk és vacsorát készítünk. Hogy kiválogatjuk a szennyest, bepakoljuk a mosógépbe, onnan a szárítóba, onnan időben kivéve összehajtogatjuk és hat féle szekrénybe a helyére pakoljuk. Hogy beágyazunk, szellőztetünk, felmosunk, hogy a koszos edényeket elmosogatjuk, eltörölgetjük, majd a helyére pakoljuk. Hogy napi 46x a magasba emeljük a gyerekünket, vagy biciklivel együtt cipeljük haza, miután elfáradt, még dolgozni is dolgozunk sokan…

És ezeken túl, a mi fejünkben áll össze minden, de MINDEN!!!

Mi tudjuk, hogy mikor fogy el a liszt, mikor kell venni, hogy ne hiányozzon a polcról, amikor palacsintát sütünk.

Figyeljük, hogy a fürdőszobaszekrényben mindig legyen tusfürdője mindenkinek, mert persze akkor veszed észre hogy nincs, amikor az aktuális fürdésnél már nem jön belőle semmi…

Mi figyelünk arra is, hogy a wc papír utánpótlás időben bekerüljön a tárolóba, sőt, onnan valahogy odamásszon a wc papírguriga tartóra…

Mi figyelünk arra, hogy a gyerekeknek legyen elég ruhájuk még akkor is, amikor 2 hét alatt három számot nő a lábuk, vagy ha nyáron hirtelen tél lesz, és vastag pulcsira van szükségük.

Mi tartjuk fejben, hogy melyik csekk mikor jár le, mi van már befizetve és mit kell még elutalni.

Mi tudjuk azt is, hogy holnap után ha „nekemmindegy” lesz a vacsora, akkor ahhoz mennyi és milyen hozzávaló kell, azt ki, mikor és honnan veszi meg, hogy főzni tudjunk belőle.

Mi tudjuk, hogy anyóspajtinak, vagy bármelyik családtagnak mikor van a születésnapja, előre megvesszük az ajándékot és szólunk apának, hogy ma köszönteni kell.

Mi tudjuk, hogy melyik nap milyen cuccot kell vinni az oviba, amit előre ki kell mosni és össze kell csomagolni.

Mi tudjuk, hogy ha beraktunk egy adag mosást, azt pontosan 2 óra 18 perc múlva fog lejárni, és hogy azalatt az idő alatt mit tudunk elintézni, hogy ki is tudjuk venni és ne kelljen újra indítani, mert összegyűrődött.

Mi tudjuk, hogy milyen gyógyszer van itthon, mit hova tettünk el és mi mire lesz jó.

Mi tervezzük meg az épülő lakás berendezését, vagy hogy mikor és hova menjünk nyaralni. Az ezekhez szükséges dolgokat mi szerezzük be, lefoglaljuk a repjegyet, a szállást és kocsit bérlünk.

Mi tudjuk, hogy mikor fogy el az alsónadrágod, vagy mikor kell inget vasalni előre, hogy reggel legyen mihez nyúlnod, ha munkába indulsz.

Mi tudjuk, hogy amikor elpakolunk valamit, azt hova tettük, közben a koszos bögrét betesszük a mosogatóba, amikor meglátjuk, hogy tele a szemetes, amit kidobunk, visszafelé elbotlunk a levetett cipőkbe, amik sárosak, ezért lepucoljuk és még mindig tudjuk, hogy 16 mozzanattal hamarabb mit akartunk elpakolni…

Így ha vasárnap 12:30-kor megkérdezed tőlem, hogy mi lesz az ebéddel, akkor hidd el drágám, hogy ahogy az elmúlt 8 év minden vasárnapján, úgy ma is gondoltam arra, hogy valamit ebédelni kell neked is és a két kis pöttömnek is, és már napokkal ezelőtt megterveztem és megszerveztem, hogy fél óra múlva tudjatok mit falatozni. És ha megkérdezed, hogy mégis miért vagyok hülye, hát ezért, mert nem is értem, hogy gondolhatod, hogy valamire nem gondoltam…

De mégis értem! Én fáradt vagyok, te meg éhes! Jó étvágyat! Szeretlek!

Leave a Reply