INSTAnt detox

INSTAnt detox

8 teljes nap telefon nélkül, avagy az igazi kikapcsolódás. De kezdjük csak az elejèn:

19 èves koromban kezdtem vállalkozni. Tetszett a vállalkozói lét szabadsága, hogy minden tőlem függ, hogy úgy osztom be az időmet, ahogy akarom és akkor dolgozom, amikor akarok. Aztán az évek alatt rájöttem, hogy igazából a kötetlen munkaidő azt jelenti, hogy azért nincs megkötés, mert folyamatos. Hogy nem teszed le a tollat délután négykor, hogy válaszolsz az emailre este tízkor. Hogy neked fontos ezért csinálod, mert egyről a kettőre akarsz jutni. 5 évvel később azonban úgy hozta az élet, hogy ahhoz hogy hitelképesek legyünk és fel tudjuk építeni az első házunkat, el kellett mennem alkalmazotti viszonyba, mert a bank két vállalkozói jövedelmet nem fogadott el. Bekerültem a tanácsadói világba, ahol multikkal dolgoztam, majd meglepően tapasztaltam, amikor egy e-mailemre ez a válasz érkezett:

“Kedves levélíró! Jelenleg házon kívül tartózkodom, szabadságomat töltöm. Leveleimre augusztus 22 után tudok válaszolni.

Üdvözlettel XY”

Azelőtt sosem találkoztam ilyennel. Hogy lehet hogy egy vagy akár két hétig nem foglalkozik az e-mailjeivel? Miért nem lehet telefonon egyeztetni 2 percre, hiszen azon a 2 percen semmi nem múlik. Aztán megtanultam, hogy ezekben a körökben igenis tiszteletben tartják a másik szabadságát. Fontos a kollégáknak, fontos a cégnek, fontos a partnereknek, hogy valóban pihenéssel teljen az a pár nap szabadság. Hogy valóban le tudja tenni a terhet, ne érje stressz ès ki tudjon kicsit kapcsolni.

Elhatároztam, hogy az idei nyaraláson hasonlóan teszek, ám nem csak a munkával, hanem az egész online jelenléttel.

Eleinte úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem viszek telefont, de sajnos az egyik vállalkozásunk olyan mérföldkőhöz érkezett, ahol szükség volt a jelenlétemre (mármint a nyaralás szempontjából sajnos, a vállalkozás szempontjából juhuuu), így vinnem kellett.

Ahogy megérkeztünk a szálloda parkolójába, kikapcsoltam a telefonomat, amit naponta egyszer kapcsoltam csak be pár percre, hogy megnézzem mi történt. Nem volt nálam, nem nyomkodtam, nem foglalkoztam semmi mással, csak a kis családommal.

Megéltem minden pillanatot, ám egyet sem dokumentáltam. Figyeltem a madárcsicsergèsre, a napsugarak simogatására, a víz csobbanására, a kedves gyerek kacajokra.

A 8 nap alatt egyszer sem mondtam azt a fiúknak, amikor hívtak, hogy “egy pillanat, csak még ezt meg ezt megcsinálom”, hanem azonnal mentem. Nem néztem az instán, hogy ki mit csinál éppen, nem olvastam posztokat, nem láttam storykat. Nem moderáltam a fórumot, nem olvastam ajánlásokat, nem hagytam jóvá jelentkezőket sem.

Az egész napos strandolás után összebújva néztük a mesèket, amikre most én is figyeltem, nem a telefonomat görgettem közben.

Telefon nélkül szabad volt mindkét kezem, állandó testkontaktusban voltunk, mindig simogattam, ölelgettem a fiúkat. El sem tudom mondani mennyire felszabadító volt, mennyire jó volt élvezni a valóságot, megélni a pillanatot.

6FBEBC07-A9DF-4541-8CF6-8D81A326AA00

Lehet, hogy sok mindenki most furcsállja, lehet, hogy nektek ezek alap dolgok, és eddig én is azt gondoltam hogy nem nyomkodom sokat a kütyümet, de rá kellett ébrednem, hogy ez önámítás volt.

Ha most kicsit is elgondolkodtok ezen, kérlek próbáljátok ki, milyen is akár egy nap telefon nèlkül. Fedezzétek fel a körülöttetek lévő értékeket, apróságokat, figyeljetek egymásra, éljétek meg a jelent! Higgyétek el, az online világ olyan, mint a Barátok közt. Kihagysz egy hetet és pont ugyanoda tudsz visszacsatlakozni 😉

792A8B6A-21D2-4CEE-98FF-066F3B38C9EE

 

Leave a Reply